Kiki nightclub 10-12-21
kiki kiabál
Szemetet sodor a szél, a falon szájkosarak
méretre készültek, felpróbálhatod,
csaholni felejtsz vele és azt is, hogy levedd.
Szabadság, áldott a neved.
A Nightclub bezár Magyarországon,
s külföldre költözik,
mert elviselhetetlen, hogy ne mondhasson véleményt az, akinek véleménye van.
Szeressetek, egyetek, igyatok, és ne pofázzatok! S ha mégis kedvet kaptatok,
címet majd adok.
10-11-03
százhetvenkilenc-Les mondes virtuels
Emek egymás hátának dőlve ültek a hajnali homályban.
- Gyakran jövök le a tengerpartra, szeretek itt aludni. A ház nem valami fergetegesen komfortos, néha amikor esik, az asztal lapján dobolnak az esőcseppek. De ezer emlék köt ide, ezer álom.
- Az álmaiért nem felelős az ember.
- Ez most bocsánatkérés? Ne tedd. Minden éjszaka egy tiszta lap, amit reggelre összefirkálunk.
- Azt mondtad van egy másik életed.
- Mondtam. Nem is egy. Néha összegabalyodnak. Hiába őrzöm, mégis összefutnak néha. Mint a könyvtárban egyik nap. A "dejólézelkimegvagyokelégedve" kicsit váratlanul ért. Alig ismertem meg kisbarátomat. Majdnem elszóltam magam, honnan jövök, látod az egy metszéspont volt. Pedig őrzöm, ezt az életemet nagyon őrzöm.
- Az álmokról akartam beszélni.
- Én meg jól nem hagytam.
-
10-10-30
százhetvennyolc - alkímia
Tegnap kerültek hozzám. Megsárgult, öregillatú papíron majd százéves könyvecskék. Vékonyak, és nagyságra, alakra inkább füzetek hatását keltik.
Óvatosan tettem őket a laptop mellé, és siettem az előadásra, azt hiszem a bőséges zsákmánnyal hazaérő vadászoknak van ilyen kedve mint nekem. Bármikor megyek végig ezen az folyosón kortalanná válok, diákká, aki mindig is voltam. Megint van egy másik életem.
Jócskán késtem. Egyszerűen borzalmas az elrendezés a teremben, nekem persze az ablaknál hagytak helyet, mindig ott ülök, most is megvan. Választhatok, szétszedem a berendezést, vagy nem törődve az előadással fölállítok egy sornyi embert és bemegyek. Az átrendezést akartam választani.
- Ne már! Csusszanj át a padon.
A mutatvány sikerül, halk taps és füttyentés a pasiktól.
- Mindjárt vége. - jegyzi meg a mögöttem ülő.
- Akkor a legjobbkor érkeztem.
Előadás közben belelesek a táskámba, megvannak-e még. Legszívesebben azonnal előszedném őket.
Siettem a klubba, beültem a bordó sarokba. Óvatosan lapoztam bele, mindegyikbe beleolvastam picit, épp ott ahol kinyílt. Csakhogy lássam, olyan-e amire számítottam. Az egyik statisztikai oldalaknál nyílik ki. Nem látom a számokat, lelkeket látok, sorsokat megszámlálva. "A szerb megszállt területekről 1" Látom ahogy az olvasóterem felé siet, talán barna a haja? Kicsit vékony. Nem látom a vonásait, de tudom majd ez is egyszer bekövetkezik. A másikba az olvasótermi intelmeknél lapozok bele.
"Mindig figyelmesen, egész lelkeddel olvass - csak így hozod napfényre a könyvekben rejlő aranyat."
Becsukom őket, összerendezem. Az intelem ott van bennük, hát lássunk neki.
[aludtam rá egyet, nem, nem bányászat, alkímia]
10-10-18
százhetvenhat - febris
Áfonnyadt a híres macsónak érzem magam. Három hete gyötör a köhögés, leteper a láz. Egyre fáradtabb vagyok. Fölébredek éjjel, köhögök. Örülök, hogy kilépek az álomból, kínoznak, megégetnek. Aztán folytatom ott ahol abbahagytam, reggel csodálkozom, mégis élek, de meddig... centizem, azon kapom magam feladom, egyre többször legyintek és azt mondom majd legközelebb. Tudva tudom az a következő életem, alig fér ebbe már valami, így fáradtan semmi már. Leltározok, tehát föladom, mennyi minden elmaradt. Most majd számolhatom a csillagokat, nézhetem milyen viccesen semmi az ember, és egyszer megint itt leszek. De te, te is akkor érkezel?
Most csak izomláz van, rémálmok, éles fájdalmak, és egyre pontosabban tudom mikor lesz a legközelebb.
10-10-16
százhetvenöt - le gare
Korán értem az állomásra. Fáradt voltam. Lementem a Szajna mellé, és végigsétáltam a bal partot. A város rejtett élete. A hidak belsejében, üregeiben lakcím nélküliek laknak.
A sötét és nyirkos boltívek alatt koszos vásznakkal próbálnak az életüknek némi intimitást kicsikarni. Az egyiknek tele a bőre sebekkel, vészesen vakargatja, igyekszem nem rá nézni. Párizs ez is - gondolom, és eszembe jut holmi "rózsaszín élet".
Korán értem az állomásra, nem jól számoltam ki az időt és a távolságot, vagy éppen túl jól... nem tudom már.
Elég kényelmetlen. Huzat van mindenütt és képes vagyok nyáron is fázni ameddig várom a tgv-t.( Persze myrt most megjegyezné, ha vonat, annak örülne)
A csomagomon ülök. A TGV titokzatos sötét ablakaival várja sorát. Az idő neki dolgozik. Nekem meg az időtlenség. Kimegyek rágyújtani. A napra szeretnék kerülni, nem vagyok egyedül ezzel, a virágágyás betonszegélyén szorongunk. Bámulom a hihetetlenül mocskos járdát. Ezen ülök! Borzadok. Van magyarázat, nincs egy fia szemetes sem a környéken, a csikket csak kell valahova... Azért sem dobom le gondolom dacosan, keresek valamit, majdnem reménytelen- naná hogy nem adom föl. Megadom magam megint rágyújtok, addig sem kell a huzatos épületben állnom-ülnöm, hanem a koszos és huzatos téren. Micsoda különbség.
A pályaudvaron mindenki az órát nézi. Mintha számítana. Szemezek a vonatommal. Gyanús nekem. Talán sosem indul el, vagy sehova.
10-10-10
százhetvenhárom - időutazok
a játék
Próbára tesz a hideg. Összehúzom a kabátom, túl vékony ahhoz, amit várok tőle. Felidézem a kiállítás képeit, egyre nő bennem a hideg és vacogok. Megkaptam a szerepem, félek. Johanna leszek. Áldozat.
1457-et írunk - mondja a játékmester. - Mátyás éppen valahol van.
Megkönnyebbülök. Itt még nem égetnek boszorkányokat. De már nem is élek! - ijedek meg. Nyugtalanul nézek körül. Tudom egyszer már nem kerülhetem el sorsomat. Tűzben égek el. Most vagy kétszáz év múlva? Vagy még később? Nem számít.
Csak a kérdés. Miért?
százhetvenkettő - időutazok
Hetek óta dolgozom egyfolytában, összefolynak a napok, az idő csak ácsorog és bevár engem itt ezen a helyen.
Egy kiállítás megnyitóján találkoztam vele megint. Régen láttuk egymást, én nem járok arra amerre ő, van benne kis tudatosság, védem magam. Gyenge égési sérüléseket kapok amikor rám néz.
Bemenekülök a fotók közé, elszabadulnak ősi félelmeim. Úgy érzem tetten ér amikor megfogja a karom. Kizárólag üzletről beszélünk, ez kicsit megnyugtat. Váratlanul vált témát. Meglepve zavartan állunk, nehezen találjuk a szavakat. Miért nem tudunk erről beszélni - kérdem magamtól.
Becipel a fogadásra, hatalmas tálcákon flódni, és aszalt gyümölcs.
10-09-30
10-09-27
százhatvankilenc - ajtó
Az ember változik - gondolta Myrt egy ceruzavéget rágcsálva, régmúlt ízeit keresve. - Rossz szokás. Ettől sem sikerült megszabadulnom.
Levelet fogalmaz. A bejáratot nézi hosszan - innen nézve kijárat - jegyezné meg. Félek el akar menni. Keresi a legjobb mondatot, ami még nem hazugság, de egy kulcs ehhez az ajtóhoz, ha mégis vissza akar jönni. Tolvajkulcs?
A sarokban ülő italterápiázó biztatóan szól - a rövidség a tehetség nővére - ne sokat magyarázkodj.
Hiába Anton. Kedves vagy, de a legrövidebb okot nem írhatom le - rágcsál tovább elmélyülten.
Fura könyveket olvas mostanában, receptek böki oda ha valaki merészeli megkérdezni. Érthetetlen szavakat mondogat, olyanok mint valami ősi rigmus, bűvölő, rövidke versek talán. Méregkeverő, illik egy pultoshoz.
Kikinek árulta csak el, ez egy szerep. Mostanában ha van kis ideje azonnal indul, irány a középkor. Ideje heh, na az sosincs. Komolyan aggódom érte néha. Átrendezte a klubot, olyan mint egy középkori kocsma.
Félek is elindulni, figyelmeztetnem kell magam ha kilépek az ajtón - vigyázat! következik a huszonegyedik század.
10-09-21
százhatvannyolc - v_élet
Vélt valós és virtuális életünk csapdáiban vergődünk kiutat keresve válaszokat várva. A kérdést sem tettük föl.
Digentitászavar - állapítja meg Psy - jöjjön el egy személyes azonosításra.
(évente egyszer mennem kell személyes azonosításra, szükséges a digaláírás érvényességéhez hehe) beszkennelnek
10-09-08
százhatvanhét - az élet dogai
Jobban mondva a kacatjai.
Myrt a bordó sarokban ült és kidobott kacatnak érezte magát, valamikor még jó volt valamire, most pedig csak kacat és fölösleges kolonc. Mick néhány üveg sörrel a háta mögött próbálta jobb kedvre deríteni, semmi sikerrel.
- Új beszállítód van? - méregette.
- A kék foltokra gondolsz a karomon?
- Nem. A szívbajodra.
- Még a régi.
- Ki?
10-08-28
10-07-22
10-07-06
százötvenkilenc - rajzolat
Világ életemben szerelmes voltam valakibe. szeretek szerelmes lenni, még ha csak pár pillanatig tart is az egész. Olyan mint a repülés. mint a napfény ezüstje az óceánon, sosem védtem magam. Nem túl régen egyik évben minden másként lett. Rajzolom a nyolcasaimat, talán kinyílik.
10-07-04
százötvenhét - végtelen mondat
Myrt letörölte a pultot ma este minden vendéget pezsgőkoktéllal várt cseresznye alulra könnyű rozé és kis pezsgő, édes vagy száraz ahogy a vendég kérte, az alap a lényeg mindent meghatároz nem úgy sikerült mint gondolta már megint csodákat várt vagy nem is tudta pontosan, most a pultnál áll és nyolcasokat rajzol a nedves bádogra, ugyanazt a vonalat futja be már jó ideje végre elmentek a vendégek zárhatna, de ez a hely sosincs zárva, nyolcasokat rajzol egyszer kiszámolta valaki neki a nyolcas a száma azt mondta - tudod a nyolcas a végtelen jele- akkor azt hitte sosem ér véget semmi az életében, aztán rájött nem ezt jelenti, mindig ugyanazt a pályát futja be olyan mint a bilincs csak a kötés marad, most nyolcasokat rajzol a pultra a vendégekre gondol akik saját határaikat próbálják átlépni, de mindig valami ürességet éreznek amikor elindulnak haza, mert nincs megoldás, hiába keresik egymásban másokban, okokat magyarázatokat keresnek indokokat gyűjtenek az életükre, tovább cipelik feloldozásra várva amit nem kaphatnak meg mástól csak maguktól..
10-07-02
százötvenhat - susu
Myrt a mostanában szokásos veszekedések egyikén volt éppen túl. Ilyenkor romantikus gondolatok kavarognak a fejében hirtelen halálról, valakinek a torkáról, fojtogatásról, véres késekről, amik persze az ő kezében vannak. Kiborította a fiókokat, kereste a rongyocskáját, meg akarta szagolgatni, picit susuzni akart.
- Férfi - mondta gyengéden Avril.
- és ez ok? - hördült föl myrt.
- Te most dühös vagy. - mondta nyugodtan avril, azt várta talán ettől megnyugszik majd myrt.
- hogy a fenébe ne lennék dühös amikor állandóan a hülyeségeivel jön nekem.
- mondom, férfi.
- na jól van drágám, lehet hogy férfi (naná) de ez semmire sem ok, főleg arra hogy elnézzek neki bármit is, és a hülyeségeire sem. egyébként sem ok, ez együttjár.
leült a bordó sarokba, miért kell nekem mindig olyant kifogni aki nem tud engem szeretni....
10-06-27
százötvennégy-plummes
Myrt fiókokat pakolászik,ilyenkor kincseket talál, mint ezt a rajzot is. LR persze nem így gondolja. Fölhívta, emlékszik-e még az angyalra, amit valakinek rajzolt, aztán nem adta oda. Aztán elcserélte egy sörre.
- Melyik?Nem emlékszem. - mondta LR.
- Tudod amelyiknek jól sikerült a füle.
- Aha, nem is volt füle, viszont a feneke nem volt valami jó.
- Hm, azt hittem a feneke jó. Olyan jó kis formás.
- Neeeem. Pont elcsesztem.
- Majd lefátyolozom.
by rolalien (myrt lefátylazta)
Konokul ültem és bosszankodtam az egészen. láthatóan jól szórakoztak. Már akkor is amikor készült a portrém. Myrt azt állította, hogy meg sem tudok mozdulni majd, nemhogy repülni. különben is kijelentette, hogy nem is vagyok lehetséges. Persze a vízi teheneken nem bajlódott egy percig sem. Mintha az teljesen normális volna. Jellemző. Most lett elég. Nem őrzöm tovább. Majd jól jönnék neki, amikor ül a sarokban és érzi hogy kitépték pont azt a tollát ami a repüléshez kell. Kétségbeesve próbálja visszanöveszteni...
Ehhez én értek. Majd most megtudja. Csak próbálkozzon. Még hogy nincs fülem! a fenekemmel sem tudom mi a bajuk. A szárnyak... na azok borzasztóak, az persze nem szúrja a szemüket.
10-06-21
százötvenkettő - hajnalszínusz
Myrt a fiókban kutatott, számlák megrendelők képeslapok... ennél nagyobb kuplerájt alig látni. Valami emléknek valót keresett. Egy fotón akadt meg a szeme.
- azt hiszem ez most hosszú lesz - könyökölt az pultra - itt az ideje. tudod a szinusz vonalán csúszol. két világ határán.... most segíti a gördülést.
10-06-19
százötvenegy - forduló
Esik. Nálad mindig esik - hallott egy régi zsörtölődést. Ujjai elfehéredtek, ahogy a híd korlátjába kapaszkodott. Szédült és émelygett. A vizet nézte, ahogy továbbrohant az apró körökkel, elnyelte a cseppeket, és újakat kért. A szíve erősen hangosan vert. Nyugalom - intette magát, ez csak a kimerültség. nem halsz bele. Nem most. Megszületett benne az esés íve, a csobbanás. Valami visszatartotta. Kicsit jobban lett. Fölszáradtak homlokán a verejtékcseppek. Elindult. Térde még picit remegett. Fölnézett az égre. Vajon az őrangyalok átlátnak a felhőkön?
Nem hitte őket, semmit sem hitt, magát hitte, csak most jól jött volna valami segítség, csak annyi, hogy őrzik, és nincs mindig egyedül, akár egy őrangyalban is hihetne, miért is ne. Talán ott lebeg napfénykönnyen a felhők felett.
....ennyire nem lehet gondtalan egy őrangyal.... pláne az enyém. itt kerülgetnek a baljós árnyak - na szeretem őket, kerülgessenek csak - épp csak a napfény hiányzik belőlem. - gondolta.
Lökött ez a nő - vonogatta a vállát, ellökte magát a hídkorláttól. Az egyik szárnyát akkor veszítette el amikor egy kertben sétáltak, és szentjánosbogarakat szedegettek egyik szentivánkor. Beleakadt a drótkerítésbe. Csak úgy tudott elszabadulni, hogy levágta a szárnyát.
A feladat a legfontosabb az őrzés. Azóta a földön jár. még hogy napfénykönnyű.... lökött ez a nő.
10-06-16
10-06-13
közbevetés
A júniusi éjszaka bora a fehér kadarka. Szőlővirág illatú könnyű, sárgászöld gyenge pirkadt színnel. Hajnalszínű mint szentiván.
Nekem a fehér kadarka.
száznegyvenkilenc - júniusi éjszakák
Június az éjszakák hónapja. Nem szabad aludni, annyira szépek. Egy öreg hársfa alatt ült, késtem, sokat. Annyira ritkán találkozunk, hogy mindig aggódom megismerem-e? Karja alatt a székem, be vagyok készítve gondolom, a szokásos hanyag pózban ül, lábai kinyújtva, magabiztosan vigyorog amikor meglát. Egy évvel öregebb mint én. Még mindig jó a segge, állapítom meg, hasonló teszten esem át én is. Minden nő megnézi aki elmegy mellettünk, a pincérlány a lábai előtt hever. Akarnám-e őrizni? Dehogy.
El is cserélem magam, illetve elcserél, azt hiszem érzi ösztönösen kit szúrtam ki magamnak. Kölcsönösnek látszik a dolog, lassan rendeződünk át. Mindenképpen a legjobban. Éjfélkor jön el a bor ideje. kétségtelen a legjobb bor kerül az asztalra. Tökéletes. Kételkedem, illik-e a júniusi éjszakákhoz, nekem van igazam. Nem érzem benne a nyáréji illatokat ízeket. Velem sem harmonizál épp.
Táncolunk. ezer éves mozdulatokkal ismerkedünk egymással. Tetszik ami történik, neki is. Madárszárnyrebbenésű titkos simogatások a karomon. bort rendel. Megkóstolom. Kicsit rezeg nyelvem hegyén, aztán belémolvad.
10-06-12
száznegyvennyolc - tükörben
Nevezhetném rosszulvégződő történetnek holott csak rosszul kezdődött és nincs vége sosem, vagyis még mindig úgy érzem nincs vége, és abban reménykedem talán sosem lesz, tart az időm végezetéig.
Amikor először olvastam, fölkavart és megnyugtatott egyszerre, mint egy jó szeretkezés. A szövegei éltek mint a bor, mást adott éjszaka, mást hajnalban, akkor is ha fáradtan csak kicsit beleolvastam, mindig adott valami váratlant. ... és akartam a következőt. A csipet vagy evőkanálnyi cinizmust is ami mindig benne van.
Azt gondoltam úgy ír mint ahogy Lautrec fest. Lautrec képeivel vagyok úgy, amióta egyszer hajdanán megláttam az elsőt, látni akartam a következőt, és még és még akartam, most is pont így vagyok vele.
Mindig fölzaklat és megnyugtat, és minden alkalommal ad valamit amit eddig soha. Tükrében látom magamat és félek belenézni.
10-06-03
száznegyvenöt - állatkert
A lehetséges megoldások közül nekem elsőre kiki jutott az eszembe. Könnyen vagy mondaná, miről nem? Ezaz válaszolom.
Tudom, hogy szereti az ilyesmit. Azért kétségeim voltak ráér-e délután egykor. Még kiscsáthom sem tudott elmenni akkor. maradt a délután Mariskánál. Ez már csáth barátomnak való, elhozni a könyvet mint egy jó futár, és ha valami megállítja hát gyorsan ír egy verset, vagy beleles a küldeménybe.
*
Mert éjszaka minden másként van. A körmeink élesednek, a fülünk hegyesedik, alig észrevehetően éles recék szegik fogaink. Lépéseink megnyúlnak, lassan közeledünk, orrcimpáink kitágulnak, keressük a jól ismert illatokat amik vakon is vezetnek egymáshoz. Nem mások az éjszakai állatkert lakói, csak mást akarnak. A nappali énjüket ott hagyják reszketni a ribizlibokor alján, várja csak az éjszaka végét. Elindulunk. Kiélezett érzékeink vezetnek.
*
Kilépett az ajtón, begyűjtötte az illatmintákat, aztán határozottan elindult át a városon, ki a hegyek felé. Könnyen megtalálta a kertet.
odahajolt a lány nyakához beleszagolt - bodza - mondta.
*
ilyen és hasonló mesék jártak myrt fejében amikor megpróbálta megszerezni a könyvet. egyik nap az asztalán találta reggel, rózsaszín pöttyös csomagolásban. a könyv első szava "alszunk" az utolsó pedig"mindörökké". bármi is legyen a két szó között azaz élet.
*
még semmit sem tudok róla, csak azt hogy szeretem, és olvasom, és leírom amit gondolok majd, mert a klub is hasonlít erre talán, csak ez éjszakai emberkert.
10-05-26
száznegyvennégy - rozézás
Kikidrágám, még véletlenül sem tud feledésbe merülni a klub. Az igaz, hogy ki sem mozdul innen énem szebbik fele,- nem tudom használni a "jobbik" szót, mostanában, még ki kell békülnünk vele- továbbra is itt penészedik, amíg a másik - ez a balik- ezerfelé indul,néha híreket hoz a valós világból, erre is egyre ritkábban van ideje. hiába tolatok hátra az időben nem tudok jönni. Tervek naná hogy vannak, mert a szavak mondatok nem hagynak békén. Majd éjfélkor nyugtatom akkortájt ráérek... talán hajnalban háromkor, akkor is éppen semmit sem csinálok, na ez nem igaz, próbálok aludni, félálom.
Véletlenül sem tud feledésbe merülni. Naponta kétszer -sokszor- köszön rám a sarkon "szerbusz barátom" nightclub. Ilyenkor aztán azt gondolom: fenébe is.
Öt napig dolgoztam a pasival, egy kiállítás installáláson. a megnyitó után rozéztunk kicsit.
- szabott agyú egy nő vagy - mondja kedvesen.
- no és jó a szabása?
- nagyon - vigyorogja - még nem dolgoztam senkivel aki ennyire tudta volna mit akar, hol és mennyit és mikor.
- megbántad?
- dehogy.
másik alkalommal munka után autóba menekülve a monszun elől beszélgetünk.
- Hazaviszlek.
- Kösz, - és kezdem mondani merre, de a szavamba vág.
- Csak annyit mondj, a kuplerájnál jobbra?
- Pontos - rajtam a sor a vigyorgásban - tudod kikidrágám gondolom, ha véletlenül netalántán feledésbe merülne a klub, hát van aki figyelmeztet.
(...a rezervátumom végén ahol élek az utca másik oldalán, a sarkon áll egy éjszakai klub sosincs zárva)
10-05-06
száznegyven - tükröződések
Három doboz régi fotót néztem át. Lementem a pincébe, először résnyire nyitva hagytam az ajtót. Visszafordultam. Becsuktam. Megbízom a külvilágban, így döntöttem. Magamban is, hogy ki tudok menni. Gyakorolok.
Előszedtem egy üveg bort, és kiterítettem a fotókat. Kicsit porosak voltak, sebaj. Számolatlanul jöttek elő az emlékek.
L. jó fotós volt. Egy időben Lennon feje volt. Úgy egyáltalán mindenben emlékeztetett rá. Aztán a haját is úgy hordta, a szemüvege is kezdett átalakulni. Egészen jó lett. Kellékek nélkül is hasonlított amúgy... de rátett egy lapáttal.
Szerette magát fotózni. portrékat. Azt hiszem ezek a legőszintébb képek. Egyedül van szemben magával. Jó társaság. Jó kis sorozatok.
Először amikor eljött hozzám leguggolt a könyvespolcom elé és sorban szedte elő a könyveket. elé álltam harciasan- ez az intimszférám - mondtam - semmi közöd hozzá - intettem.
Már nem is érdekelnek a könyveid, jobban érdekel ez a másik intim szférád amivel eltakarod őket - vigyorogta.